Hazátlan haiku-házalók (Élményeket alkotunk...!)

Korábban valahol írtam már arról, hogy vannak emberek, akiktől függetlenül közös gondolatokra juthatunk.
A születésnapom kapcsán előjött feriku és az abból „kinőtt” páros születésének okait vizsgálva az a gondolat ötlött föl bennem, ami Popper Péterével, (akivel történő „szóváltást” megakadályozta a halála, de levelet még volt alkalmunk váltani) rokon:

A „bizonyos" kolbászok szóvá tétele (március) óta készülődök egy írásra, aminek az a tartalma, miként érdemes „ferikut” írni… Maga az írás elkészült, de egyenlőre nincsen kedvem közzétenni… Viszont időközben, „pipacsnyílás idején” (a virágok közül fényképeztem is néhányat), egy napon, mialatt a Tisza-gát mellett kerékpároztam el, ez jött elő…

Szóval így érdemes ferikut írni…!
Szekeres Ferenc 2010. július 21.

Egy alföldi nagy(nak számító)város Szabadság terén elmentem szemüveget vásárolni. Az eladó azt mondta, azt a bizonyos keretet (amit kiválasztottam magamnak) most akciósan megkaphatom ennyimegannyi Ft kedvezménnyel.
Rászántam magamat, de nem volt nálam elég pénz. Hazamentem…, visszaértem.
"De csak akkor, ha mindenféle (drága) bevonatokkal kérem a lencsét."- fejezte be (valami hasonló értelművel) a tájékoztatót az optikus.
"De nem ebben állapodtunk meg az imént…"- próbáltam az emlékezetén frissíteni, de ez őt egy csöppet sem érdekelte…

Hátamon fekszem. zsenge, haragoszöld fűszálak csiklandoznak.
alig érezhető szellő mozog. Szemem lehunyva, de mint egy távoli
látomás, szemhéjamon átszűrődik a Nap elmosódott kontúrja.
Csodálatos csönd van, de dobhártyámon mégis távoli világok
üzenetét rezegteti egy démon. A végtelenség démona.
Eggyé olvadunk.

Hallgasd a csendet....
lehunyt szemekkel fogadd
be a végtelent .....

HAIBUN 1.
( 2630.)
Valaha talán így érkezhetett
az élet. Messziről, véletlenszerűen
és halálnak álcázva.
Hatalmas fénycsóvával hirdetve,
felírva az égre:
-Ím, megjöttem!
Aztán jóval később (többször is)
így érkezhetett a halál.
Messziről, véletlenszerűen.
A fénnyel hozott sötétség.....

Fény, élet, halál.
Legősibb hármasfogat.
Izzó égi jel.

A Feröer-szigeteken, ha nem figyel oda az ember, könnyen beverheti fejét az állandóan fölébe boltosuló rongyfelhőkbe. Naponta többször megáztam (és legalább annyiszor láttam szivárványt), miközben meredek hegyoldalakra „ragasztott” bárányok mellett kóboroltam el. Nem egészséges így az élet, de legalább esztétikus...
Tórshavn-nel szembeni Nólsoy furcsa módon ékesítette föl magát…, órákig lestem szájtátva. Még egy fényképet is készítettem róla…, azt hiszem.