Hazátlan haiku-házalók (Élményeket alkotunk...!)

... a "kefelenyomat" már elkészült, a nyomtatás lassan megkezdődik és a könyvkötő is ugrásra készen várja a lehetőséget a munkavégzésre... :-)

Egy érdekesség ezzel az "eseménnyel" kapcsolatban: még megjelenése előtt több inspirációnak volt "okozója" ez a kötet... :-)

Mellékelek egy (Dali) képet, ami akár illusztrációként is szolgálhatott volna a kötetbe, de nem szolgált, mert a kötet "lelkivilága" teljesen másnak lett tervezve... (megjegyzem: ezzel kapcsolatban is volt már rajongó megnyilvánulás... :-)

Augusztus 27-én, a reggeli órákban a zalaegerszegi kórházban elhunyt Utassy József Kossuth-díjas költő…

Én, személy szerint nem kedveltem a "halott fiú" haikuit…, gyönyörűek voltak, zseniálisak voltak, de nem kedveltem azokat, mert a lányom mellett nekem is van három fiam…
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam a költészetéről…

"A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meggyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom" - fogalmazta meg 2008-ban ars poeticáját a költő.

... jól megélve, katartikus élmény volt...:-))))) Élveztem is minden pillanatát...:-)
Ma reggel pedig egy másik, (úgynevezett "nagy") ember-rel...
Mostanában sokan vannak...:-)))))
A számomra önmagában véve tényleg nem lenne egy "nagy szám", ha nem tudnám, hogy ezért mennyien irigyel(het)nek... :-))))))
De mivel tudom ezt, ezért...
Hát nem megdöbbentő... a nép 6alma...

Nem minden vonat jár
széles vágányon,
el ne feledjétek,
azt, hogy vannak köztünk,
el ne feledjétek,
vannak e világon
keskenyvágányú vasutasok is.

A minap az jutott eszembe, hogy valaki mitől lesz buddhista szerzetes, vagy sámán, vagy táltos…(?), legalább is az aki annak mondja magát, netán papírja van róla, az mennyire az ami…(?)
És, ha ez így van (mármint, hogy „igazolja” ebbéli állapotában magamagát), akkor ez a mentalítás (mármint, hogy mondja magát) mennyire sért alapelveket (mármint az igazolás tárgyának körében általános alapelveket)?

Nem először már…, hányadjára is…?
Most egy, két nap alatt nagyjából rendeződött agyrázkódás, három (ablakosra) törött borda, (ha mos dramatizálni akarnám a dolgot, azt mondanám, hogy a bal oldali bordázatom 25%-a), néhány bevérzés… Mások a fogukat hagyják egy ilyen balesetnél, én meg megúsztam… De miért? Mi a szándéka a sorsnak velem? Sokadjára is, ki és miért vigyázott rám hasonló módon, mint a gerinctörésemkor a Bükkben, a Matterhorn szakadékához közeledve, annak idején jó 15 méterrel a tenger szintje alatt, a Kaukázusban, vagy több mint 50 méter mélyen egy zsombolyban…?

Már több alkalommal leírtam, szóvá tettem, újból és újból megdöbbentő tapasztalataimat: "a szövegek" milyen mesteri módon/érzékkel találnak rá az emberre a kellő helyen a kellő időpontban...!!!

Egy részlet Pethes Máriától:

Egyenlőre még nem érzem annyira a kitárulkozás kényszerét, ezért csak egy véleményt teszek ide indulásként.

A szerzetes degradációja után ez érkezett...

Kritizáljam a haikuidat én is?:-)
Olyanok, amilyen Te vagy :-) Hol jó, hol jobb, hol rosszabb. Tiéd. Ez a lényeg.

Ééééés valóban...